A második nap.
Minden furcsa még, minden homályos. Bár a hétfőn feltett kérdések nagy részére kaptunk válaszokat, mégis úgy érzem, az italautomatáról többet tudok, mint az új munkámról. ancsi és a csoporttársai szerint ez így normális, nekik sincs még teljesen letidztult képük. szóval várjak, amíg jönnek az infók. A baj csak az, hogy tudni szeretném, mi lesz az, amit csinálnom kell majd. Tudni szeretném, miért adtam fel mindent. Vajon "megérte-e" eljönni, vagy ugyanaz, csak pepitában? Hasonló kérdések cikáznak át "itthon" néha a fejemen. Aztán bemegyek a céghez, és találkozom az új munkatársaimmal, találkozom Ancsival, és az ő kollégáival, körbenézek, és elszégyelem magam. Ez a cég azt mondta, hogy akar engem, én meg hasonlítgatok. A múlt rossz tapasztalatait húzom rá valami másra, vmi újra. Ezt nem szabad. Igenis ki kell várnom, amíg megérik a folyamat. Amíg azt mondják, hogy ez az, ami a feladatod.
A keddi nap egyik highlight-ja, hogy bejött az egyik tréningre - jobban mondva beesett - a főfőfőfőfőfőfő főnökünk. Vicces volt, mert a HR-es csaj mondta a kis mondandóját, ő meg belekérdezett, s a csaj udvarias kis válaszába belekötött. A mellettem ülőt megkérdeztem, ki ez a pasi, de nem tudta ő sem. És akkor egyszer csak kiállt, és bemutatkozott. Természetesen a nevéről már mindenki tudta, hogy kicsoda is ő voltaképpen. Tartott egy rövid (45 perces) beszédet, ami valóban lelkesítő volt. Nem egy betanult kis szövegecske volt, hanem ott rögtönözte az előadását, ami teljesen hitelessé tette. Nagyon magával ragadó stílusa van, és igazán vicces embernek tűnt.
Budapest: nem szeretem. a hétvége szép volt, jó idő (elég szeles), de kedden szarrá áztam, amíg a villamostól 50 m tettem a buszig, majd kb ugyanennyit a busztól a házig. Ugyanis képes voltam egy megállót busszal menni a szakadó esőben. Esernyő alatt képes voltam megázni ebben a trutyis időben. Estére kénytelen voltam egy kis meleg levest csinálni, hogy megelőzzem a meghűlést. El kellett halasztanom a bevásárlást is, mert az esőben inkább nem mentem sehová sem, mikor meg elállt, már túl késő volt.
Este kicsit skype-oltam Ancsival, mert hiába vagyunk egy munkahelyen, nem mindig elég az idő, hogy mindent megbeszéljünk. A legjobb az volt benne, hogy Anettet is sikerült bevennünk konferencia-beszélgetésként, és hármasban nyomtuk.
