Chatnoir...
Végre rászántam magam.
Már majdnem kész :)

My so called life...

...is terrible.
Nem kicsit, de nagyon.
Megint itt vagyok és megint nem tudom, miért. Mennyit ér a pénz? Mit meg nem tesz érte az ember? Elszeparáltam magam azoktól az emberektől, akiknek a társasága fontos volt nekem. Eladtam magam.
Közben meg nem tudom, hogy ki kivel van. Nem tudom, ki az, akinek még fontos vagyok, nem tudom, hogy ki az, aki megért.
Csak azt tudom, hogy akitől számítanék rá, attól nem kapok megértést.
Számomra fontos emberekkel nem tudok a számomra fontos dolgokról beszélni. Mert ha nem mondjuk ki, akkor nem tépünk fel sebeket.
A Paulo Coelho-s idézetalkalmazás ezt dobta az imént: Az Úr sosem hagyja el azokat, akik tudnak szeretni.
Hát én most nagyon egyedül vagyok. Úgy érzem, mindenki elhagyott. Csak az őrangyalom keze nyugszik a vállamon, aki megpróbál pozitív irányba terelni. De annyira mélyen vagyok, hogy valami nagyon nagyon jó dolognak kellene most már történnie. Próbálkozom, de nem látok kiutat. 
Szerettem, de az nem volt elég. Szeretek most is, de nem elég, hiszen csak a viták és veszekedések vannak. Szerettem embereket és állatokat, akik már nincsenek velem. 
Csak én vagyok itt. 
Egyedül.

Ne sírj, mert elmúlt, örülj, hogy megtörtént....

...akinek ez a mondat elhagyta a száját, az biztosan nagyon bölcs volt, de tutira nem aznap mondta, amikor elvesztett vmit vagy vkit, akit szeretett.

Manócska tegnap este elaludt :(((( Békésen, jóllakottan lefeküdt aludni, és nem tudta Anyu többet felébreszteni. A legszebb halál---mondják. Ez az élet rendje---ezt is mondják. De ez nem vigasztal. Mert hiányzik. Nagyon.
Mert nem lesz ott, mikor holnap hazamegyek. Már a helye sem.
Üres lesz a polc, ahol a ketrecei voltak.
És nem fogja már soha megenni azt a kaját, amit vettem neki, és vinni akartam pénteken magammal.
Nem fog már megharapdálni, mert érzi a kezemen a kajaszagot.
Nem fog sajtot kérni, nem fog kijönni, mikor meghallja, hogy ott vagyok a szobában.
Nem fogom többé simogatni, kézbe venni.
Nincs már többé.
Elment.

Fárasztó...

... és elkeserítő a helyzet. Ugyan bizakodok még ebben a dologban, remélem, hogy jobbra fordul majd a helyzet, de sajnos most nem így néz ki. Úgy tűnik nem veszik észre, hogy megszakadunk. Vagy nem érdekli őket, ha észreveszik. De remélhetőleg nemsoká vége lesz. És visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba.
Ez az, amiben reménykedek. Mert ez így nem mehet tovább. Nem bírjuk már sokáig.

Megjött Deccsi:))

Meg bizony!!!
Nagyon vártuk, mert a munka miatt nagyon nagy szükség volt rá.
Én meg külön vártam, mert Pécsen is nagyon szerettem együtt dolgozni vele.
Ez jó sok nagyon, de csak ez fejezi ki a boldogságunkat.

Látom őt, küzd a lázzal...

Manócska beteg.
Nagyon :(
Tőlem kapta el, most kezdtem el kilábalni egy kéthetes influenzából(?). Felnőttkorom legkeményebb betegsége volt, tartós, magas lázzal, hányással, hasmenéssel, nem tudtam felkelni sem. Injekcióért könyörögtem az orvosnak...
De Manócska most fontosabb. Hiszen olyan öreg szegény :( A nagy kérdés, hogy túléli-e.
És nekem itt kell ülnöm az albérletben, és otthon kellett hagynom őt. A kis öreget.
Tudom, hogy senki nem él örökké, aki megszületett, meg is fog halni. Azt is tudom, hogy Manó a maga majdnem két és fél évével Matuzsálemi kort ért meg. De...
Itt ülök az ágyon, telefonon kérdezem azt, akire rá kellett bíznom az ápolását, s csak remélem, hogy Anyunak is olyan fontos legyen, hogy ez a kis állat felépüljön, mint nekem.

És imádkozom, hívom/küldöm az angyali segítséget, hogy ne szenvedjen az a kis élőlény. Aki minden nap kérte tőlem a sajtot, meg a simogatást.

Télapó itt van....

Nagymama várja a kisunokájával a megállóban a buszt. A gyerek - olyan négyéves forma - lábán a csizma véleményem szerint fordítva volt, nagymama nem vette észre. Viszont próbálta a gyereket helyes beszédre tanítani: "nem amejje jáj, hanem amerre jár"---mármint a Télapó. Merthogy a Télapó. Szerencsétlen gyerek nem tudta meggyőzni a nagyanyját, hogy a dalban úgy van, hogy "megtölti a Télapó", nem pedig megtölti a Mikulás....
Aztán a gyerek megunta a vitát, s egyszer csak azt mondta a nem kis hallgatósággal rendelkező buszon a nagyinak:
"Mama, neked nincs kukid, mert kislány vagy."