...is terrible.
Nem kicsit, de nagyon.
Megint itt vagyok és megint nem tudom, miért. Mennyit ér a pénz? Mit meg nem tesz érte az ember? Elszeparáltam magam azoktól az emberektől, akiknek a társasága fontos volt nekem. Eladtam magam.
Közben meg nem tudom, hogy ki kivel van. Nem tudom, ki az, akinek még fontos vagyok, nem tudom, hogy ki az, aki megért.
Csak azt tudom, hogy akitől számítanék rá, attól nem kapok megértést.
Számomra fontos emberekkel nem tudok a számomra fontos dolgokról beszélni. Mert ha nem mondjuk ki, akkor nem tépünk fel sebeket.
A Paulo Coelho-s idézetalkalmazás ezt dobta az imént: Az Úr sosem hagyja el azokat, akik tudnak szeretni.
Hát én most nagyon egyedül vagyok. Úgy érzem, mindenki elhagyott. Csak az őrangyalom keze nyugszik a vállamon, aki megpróbál pozitív irányba terelni. De annyira mélyen vagyok, hogy valami nagyon nagyon jó dolognak kellene most már történnie. Próbálkozom, de nem látok kiutat.
Szerettem, de az nem volt elég. Szeretek most is, de nem elég, hiszen csak a viták és veszekedések vannak. Szerettem embereket és állatokat, akik már nincsenek velem.
Csak én vagyok itt.
Egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése