2011. február 17., csütörtök

Ne sírj, mert elmúlt, örülj, hogy megtörtént....

...akinek ez a mondat elhagyta a száját, az biztosan nagyon bölcs volt, de tutira nem aznap mondta, amikor elvesztett vmit vagy vkit, akit szeretett.

Manócska tegnap este elaludt :(((( Békésen, jóllakottan lefeküdt aludni, és nem tudta Anyu többet felébreszteni. A legszebb halál---mondják. Ez az élet rendje---ezt is mondják. De ez nem vigasztal. Mert hiányzik. Nagyon.
Mert nem lesz ott, mikor holnap hazamegyek. Már a helye sem.
Üres lesz a polc, ahol a ketrecei voltak.
És nem fogja már soha megenni azt a kaját, amit vettem neki, és vinni akartam pénteken magammal.
Nem fog már megharapdálni, mert érzi a kezemen a kajaszagot.
Nem fog sajtot kérni, nem fog kijönni, mikor meghallja, hogy ott vagyok a szobában.
Nem fogom többé simogatni, kézbe venni.
Nincs már többé.
Elment.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése